iskolánk múltjából

Az elemi oktatás elindítására az egyház ösztönözte a falusi egyházközösséget a török kiűzése utáni időkben, amikor a plébániák felállítása is megkezdődött.

Egy 1735-ös forrás szerint a Mátrai járás, amelyben Dorogháza is feküdt, igen szegény vidék, a lakosok elmaradottak. szegények. Ez nagyban befolyásolta az oktatás helyzetét a későbbiekben is.

A tanítómester a kántori (és sokszor a jegyzői) feladatokatis ellátta.

A XVIII. század végén (a Mária Terézia korabeli iskolaösszeírás idején) a község még nem rendelkezett tanteremmel, a tanító saját lakószobájában tanított.

1811-re a község már saját költségén épített egy fából készült, náddal fedett iskolát. 1866-ban 80 tanulója volt.

A magyar oktatásügy történetében mérföldkövet jelentő népiskolai törvény bevezetése után 1895-ben új iskola épült, ahol hamarosan 108 gyermek tanult.

Az épületet 1938-ban három tantermessé bővítették.

1944-ben bevezették a nyolcosztályos képzést, de a háborús és az utána kialakult helyzet miatt visszatértek a hatosztályos képzésre.
Az államosítás (1948/49-es tanév) óta folyik a nyolcosztályos képzés.

1951óta napköziotthonos ellátás is folyt.

 a folyamatosan növekvő tanuló létszám és a község vezetőinek kitartó munkája eredménye képpen 1962.IX. 01-én nyílt meg a felsőtagozatnak az új iskola, amely ma is teret ad az oktatásnak.

A hatvanas évek végén országosan megindult körzetesítésekkel először 1969-ben Szuha és Mátraalmás, majd 1975-ben Nemti felsőtagozatos tanulói és tanárai jöttek Dorogházára.

A körzeti iskolát a rendszerváltás után ezek a települések iskolafenntartzó társulásban működtették.

2007. IX. 01-én kistérségi intézményfenntartó társulásban a kazári Aba Sámuel Általános és Alapfokú Művészeti Iskola MÓRA FERENC TAGISKOLÁJAKÉNT kezdtük a tanévet.

Ezután indult intétményünkben az alapfokú művészetoktatás táncművészet, színjáték és képzőművészet tanszakon.

2013. januárjától a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ a fenntatónk és működtetőnk.

iskolánk névadója: móra ferenc

Móra Ferenc( Kiskunfélegyháza, 1879.július 19. - Szeged, 1934. február 8.) író, ujságíró, muzeológus

Szegényparaszt csalódból származott, atyja, Márton foltozó szűcslegény, majd mester, anyja Juhász Anna kenyérsütő asszony.

Tanulmányait - a család szegénysége miatt - nehéz körülmények között végezte.

A század elején mint a Szegedi Napló munkatársa került Szegedre...
...1922-től a Világ  című liberális napilap munkatársa, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbnak haláláig főmunkatársa volt. Tagja volt a Petőfi (1915) és a Kisfaludy Társaságnak.

Pályáját versírással kezdte. Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltstottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos magyaros stílus jellemzi.

1905-től Az Én Újságom című gyermeklapba írt, 1922- ig több ezer írása jelent itt meg. Meleg barátság fűzte Juhász Gyulához.

Művei több idegen nyelven is olvashatók.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon